Stun versei

V�mp�r

M�r r�g�ta n�zett. Kiszemelt mag�nak.
K�nny� pr�da voltam... k�szs�ges �ldozat.
Nekem ez a sz�nj�t�k nem volt �ldozat.
Mikor v�r�s pal�stja meglibbent a sz�lben,
G�nyos kacajt hallatott, azt hitte, f�lek.

Gyeng�den meg�rintett, b�r�met �zlelte,
Majd hal�los cs�kj�val ajkam pecs�telte.
Ajka nyakamra t�vedt, megremegtem...
T�hegyes fogait v�n�mban �reztem.

Meleg v�rem kortyolta, moh�n sz�vta, itta...
De v�remmel egy�tt az �sszes k�nomat is mag�ba sz�vta.
Az �letemmel egy�tt a f�jdalmam is �v� m�r.
Megszabad�tott. Az �lettel szemben gy�z�tt a hal�lv�gy.


A hal�l l�nya

Egy �rva l�ny �li k�nnal telt �let�t,
Vid�m, tiszta lelk�t megt�madta egy betegs�g.
Ez a k�r hal�los, sz�vet t�p �s sz�tmarcangol.
Nem m�s, mint az �let, melyre e l�ny m�r
csak s�rva gondol.

Folyton megal�zt�k, szenvedett �s szenved most is,
De nem haragszik az �letre, � senkire sem haragszik.
�lmai m�r nincsenek, de szem�be ott a f�ny,
Az a f�ny, mely az emberek szem�b�l m�r kih�nyt r�g.

Lelke egy m�s vil�gba v�gyik,
Mi�ta tudja, rossz helyre sz�letett,
De egy kaloda fogva tartja,
S ez�rt m�g nem mehet.

De ha itt lesz az id�, apja elj�n �rte,
S a kaloda ajtaj�t kinyitja v�gre.
Lelke akkor szabad lesz m�r, boldogan
A v�gtelenbe sz�ll, s �r� csak �r�m �s szeretet v�r.

Elkezdheti �lni igazi �let�t,
amit a gonoszs�g �s gy�l�let soha ne t�phet sz�t

De addig szenved �s gy�tr�dik tov�bb, hisz � a Hal�l L�nya.
Aki nem val� erre a b�n�s �s s�t�t vil�gra.


L�tez�s

Ez a vil�g k�tsz�n� �s aljas,
Ak�r az emberek, akik benne laknak.
Mindenki a bar�tj�nak nevez,
De ha meghalsz, gyorsan elfelejtenek.

N�ha azon gondolkozom, minek ez az �let?
Mire j�, ha szenvedsz �s a k�n el�get?
Cs�b�t� a hal�l, hisz enn�l csak jobb lehet...
Ott szeretet �s boldogs�g venn� k�r�l sz�vemet.

De itt ezen a helyen csak gy�tr�d�k �s k�nl�dok
Sz�vem v�rzik, s e sz�rny� z�rzavarban hal�ltus�mat v�vom.
Meghalok, �s senki sem hi�nyol soha,
Elt�n�k, mintha nem is l�teztem volna...


Az �let

Egyed�l hagynak az emberek, meg�lik mag�nyos lelkedet,
Rosszat csin�lnak a j�b�l, halotatt a halhatatlanb�l.
V�ge lesz az �letednek, a b�nt� r�meknek,
Meghalsz, �s eltemetnek, azt�n �r�kre elfelednek!

Egyed�l hagynak az emberek, kiket szerett�l, azok �lnek meg,
Kit�pik v�res lelkedet, �s nem gy�gyulnak be ezek a sebek.
Erre gondolni sem merek, mi lesz majd akkor veled,
Ha meghalsz �s eltemetnek, �s �r�kre elfelednek!

Azt�n ha meghalt�l �s eltemettek, v�gleg elfeledtek,
�s v�gtelenig k�nnyes lelked, �r�kre meghal benned.
L�tod, ennyi az �let, de m�r nem kell f�lned,
Neked v�ged! Nincs f�ny, mi megment t�ged!

HIMgirl versei

"El�szik a suhan� t�j,
Elt�nik, m�r nem f�j,
A v�gzet t�nde-sz�rny�n
Megpihen a semmi �g�n.

A gy�l�let karmazsin sz�rnyai alatt
A szerelem emel k�z�nk er�s falat
K�nnyb�l, v�rb�l, f�jdalomb�l,
Sz�pb�l, j�b�l, irgalomb�l.

Szerelm�nk hamvaib�l �led �jra
Melyet leng� kasz�val v�rva
Kinevet az elm�l�s.�

"M�r csak a rem�ny tart �letben
Hogy jobb lesz minden, mint kezdetben
Hogy �j �letet kezdhetek,
S mindent elfeledhetek.

De az �j �let m�g v�rat mag�ra
Mely gy�gy�r lenne lelkem minden baj�ra,
Egyed�l maradtam a s�t�tben,
Senki se �ll mellettem.

Hova lettek a r�gi bar�tok?
K�z�l�k m�r senkit se l�tok.
Elt�ntek mind csendben,
Meghaltak a lelkemben.

Most kire sz�m�thatok, ha baj van?
Mi v�ltozott? Mi m�s, mint hajdan?
Vagy t�n bennem van a hiba?
Ez�rt t�voztak sorra?

Egyed�l vagyok a f�jdalommal
K�rbez�rva a n�gy fallal.
�tt�rhetetlen, n�ma gy�l�let-korl�tok,
Miket magam k�r�l l�tok.

Becsukom a szemem,
De �gy se jobb nekem,
Eml�kek villannak, elfeledett arcok,
B�, nevet�s, k�nnyek, harcok.

Keser�s�gem mi enyh�ten� jobban,
Mint hogy saj�t v�remet ontsam
S abban megtisztulv�n
Az �j �letet v�rv�n
Elhallgatok v�gleg."

’Silence versei

K�be z�rt f�jdalom

(csak �gy)

Sz�ved dermedt �s hideg,

Most lett v�ge mindennek.

A harag, a b�nat �letet,

Tombol benned a gy�l�let…

�s azt hiszed, er�s vagy,

Pedig terhed nagyon nagy.

Tudom, emelt f�vel j�rsz m�g,

De arcodr�l hull a fest�k.

H�t elj�n m�g a hajnal,

S szemedb�l k�nny fakad,

Mert minden v�r�s alkonyon,

Ott a k�be z�rt f�jdalom.

 Egyek

(amikor felfedtem magam valaki el�tt)

Egy l�lek, melyet k�t n�v takar,

K�t n�v, melyek egyet akarnak.

Egy l�lek, mely k�t n�v alatt egyre gondol,

K�t n�v, melyeknek sz�ve egyform�n dobog.

Egy l�lek, mely k�t n�v alatt t�r �s szenved,

K�t n�v, melyek egy lelket rejtenek.

Els� �s egyetlen

(csak �gy)

Velem kezd�dik minden �jszak�d �s nappalod,

Mert �n vagyok az els� �s utols� gondolatod.

T�lem m�r soha meg nem szabadulsz,

Mert �n vagyok a jelen, a j�v� �s a m�lt.

B�rkivel, b�rhol leszel, csak r�m gondolsz majd,

Mert neked rendelt a sors, az eny�m vagy.

�s lelked m�r soha nem sz�rnyal szabadon n�lk�lem,

Mert sz�vedben �n vagyok az els� �s egyetlen .

Az egy, igaz Szerelem.

2 sz�

(Szerelmemnek)

Kerestem egy utat,

A sorsomat.

Kerestem egy c�lt,

Hogy legyen mi�rt.

Kerestem egy �rint�st,

Egy �jabb �rz�st.

Kerestem az �letet, kerestem a j�t…

S tal�ltam 2 elfelejtett, el nem mondott sz�t….

M�s vagyok

(amikor r��bredtem, hogy legbel�l ki is vagyok val�j�ban)

Babaarc rocker lelket takar,

Legbel�l fekete ez a sz�ke haj.

A karcs� test rocker szivet rejt,

M�lyen minden m�s harcot veszt.

Divatos ruh�k alatt a rock testet �lt.

Otthagyva minden m�st maga m�g�tt.

Angyal szemben rocker k�nny ragyog…

Igen, m�s vagyok…

FelN�ttem

(Szerelmemnek)

Nem volt nevem, se jelent�s�gem,

Hisz lelkemet elrejtetettem.

Elb�jtam a f�nyben.

N�m�n merengve a v�gzeten,

Kisl�nyk�nt �ltem csendben,

A vil�g sz�m�ra elfeledten.

Azt�n megismertelek T�ged

S a s�t�s�gb�l f�ny lett.

Sziv�rv�ny �velt �t mindenen,

�s szerelem gy�lt a sz�vemben,

Mert �reztem,

Hogy melletted N� lettem.

A K�osz csendje

(a nyugtalans�g �r�ian…)

�ltem csendben, nyugalomban,

Okosan �s sz�fogad�an.

Tettem a dolgom, amit mondtak,

Fejet hajtva a Sorsnak.

Azt�n levettem a f�tylamat,

Megmutattam a Vil�gnak arcomat.

Lettem maga a s�t�t �jszaka,

Az �let legnagyobb titka.

Lettem a rem�ny,

A csillog�, tiszta f�ny.

Lettem k�nnycsepp m�s szem�ben,

De meg se rezzent a lelkem.

Lettem hom�lyban a holdvil�g,

Maga a megtestes�lt �rtatlans�g.

K�osz v�rt r�m e gondolatban,

Pedig csak csendre v�gytam.

Tom..!! versei

Az angyal
('Csendnek)

A magasba v�gytam, sz�rnyalni pr�b�ltam,
De nem siker�lt, mert nem volt t�bb, mint f�l sz�rnyam.
Mag�nyomban j�rtam a poros �s �res utakat,
� pedig r�m tal�lt, h�t tov�bb ut�nam nem kutat.

Nem ismert, nem tudta milyen ember vagyok,
M�gis seg�tett �s b�lcs tan�csokat hallatott.
Elmondtam neki minden b�natom,
�s � volt az �n lelki t�maszom.

� nekem a s�t�ts�gben a sz�ps�ges f�ny,
Nem tudom, hogy csin�lja, de mindig �g.
Megragadott �s bej�rt �tj�n vezet,
Azt mondta, sosem engedi el ezt a kezet.

Mag�t l�tja bennem, ott seg�t ahol tud,
A sima �gen velem egy�tt fut.
�s � vezet, �n ut�na megyek,
Eltakarnak minket az �gi fellegek.

Bar�tomnak �rzem, de � a mesterem,
A b�lcs tan�t�, ki mind v�gig fogja kezem.
Az ember ezt fel sem foghatja aggyal,
De �n r�j�ttem, � nem m�s, mint egy angyal.

A magasba v�gytam, s l�m, sz�rnyalok,
�s vigy�znak r�m a bar�ti angyal karok.
�gy soha t�bb� a F�ldre vissza nem zuhanok,
Hisz � seg�t rep�ln�m, �s oda m�r nem v�gyom.

Gy�l�l�m
(keletkezett a f�jdalom s�t�t �r�iban)

Gy�l�l�m, kit hajdan szerettem,
Gy�l�l�m, mert nem �rdekelte mit �reztem.
Gy�l�l�m, mert azt hazudta szeret,
M�gis �sszet�rte sebzett sz�vemet.

Megedz�dtem �s er�s leszek mint a szikla,
Mely v�rja, hogy a kegyetlen id� elpuszt�tsa.
B�szke �s nagy leszek, mint az �reg fa,
Mely hatalmas erdej�ben �ll megf�radva.

�rdekes a szerelem, egy id� ut�n ford�tva hat,
Kit egyszer tiszta sz�vb�l szerett�l k�s�bb meg se hat.
Meg se hat, mert gy�l�l�d amiatt, amit veled tett,
S azt k�v�nod �gy szenvedjen, ahogy kedvese szenvedett.

Most m�g gy�l�l�m, kit hajdan szerettem,
De majd �vek m�lva nem tudom ki volt �, mert r�g elfeledtem.
Gy�l�l�m �s azt k�v�nom �rezze meg, j�jj�n r�,
Milyen volt nekem, mikor �gy dobott el, hogy sz�ks�gem volt r�...


An ode for you, my darling

Sz�vembe f�r�dott a rozsd�s l�ndzsa,
F�jdalom hatalma �nt�tt el engem,
Tagadom, de mindenki l�tja,
Lelkem �rted ki�lt, te �lsz bennem.

Szerelem t�ze �g, em�szti sz�vem,
Oh, de f�j, mert te nem l�tsz.
K�nnyt�l ragyog, �s n�z t�ged szemem,
El�tted �llok, s karodba m�gsem z�rsz.

Azt mondj�k sz�p a szerelem,
Sz�p, gy�ny�r�, v�getelen.
De mire j�, ha nem vagy velem?
M�gis sz�vemben �g e t�z, f�nyesen.

Meg�rintett sebzett karj�val a rem�ny,
�rdes volt, f�jt cs�ggedt lelkemnek,
Azt s�gta sosem alszik ki a f�ny,
Mely egy dolognak �g, a szerelemnek.

S�t�t szob�m hom�ly�ban

Rem�ny n�lk�li sz�vvel �l�k s�t�t szob�mban,
Lelkem m�r r�g elveszett a hom�lyban.
Szemeimet b�ntja ez a koszos vil�g,
Sz�vem kop�r dombj�n t�bb� nem n� vir�g.

Elpuszt�tott�l bennem minden j�t �s sz�pet,
A csillagokat sem l�tom m�r a s�t�t �gen.
Meghalt bennem a rem�ny, de �l a f�jdalom,
�s ha r�d gondolok lelkemben �g a sz�nalom.

Sz�tlanul �l�k szob�mban, a s�t�tben,
A f�ny sem tal�l utat a sz�rk�let k�d�ben.
Tudom, a r�gi dolgok mind feled�sbe mer�lnek egyszer,
Nagyon j� lenne, ha v�gre itt lenne az az egyszer...

Szeretn�m elfeledni, hogy, mi volt�l, ki volt�l,
Azt elfeledni, ahogy sz�vembe k�st sz�rt�l.
Szeretn�k elb�jni s�t�t szob�mban,
�s feledni akarok lelkem hom�ly�ban. 

R�j�ttem...

Egyszer r�gen azt hittem, minden j� �s sz�p,
De mostm�r sz�vemben a f�jdalom t�ze �g.
F�j, ha a bar�t azt mondja, nincs sz�ks�ge r�m,
F�j, ha a szerelem bez�rja �don ajtaj�t.
Nem tudom milyen lenne, ha a f�jdalom nem gy�t�rne,
B�r nem tudj�tok, de sz�vemet ti tett�tek t�nkre.

Egyszer r�gen azt hittem ha �n j� vagyok
M�sokhoz, akkor velem �k ugyanolyanok.
H�t csal�dtam �s r�j�ttem az emberek
Kihaszn�lnak, �s igaz�b�l nem szeretnek.
Fontos a k�ls�, fontos a vagyonuk,
Ha kiab�lnak azt hiszik nekik van igazuk.

Az emberek oly k�nnyen dob�l�znak
a szavakkal; "szeretlek,bennem b�zhatsz"
De �n megtanultam, hogy vakon senkiben sem b�zhatok,
Rem�lem te is meg�rzed majd, �s elj�n a hajnalod.
Azt szeretn�m, hogy �j napra virradjak,
Arra, mikor a f�jdalom sz�vemet m�r nem marja.

De �rzem az �n �j napom m�g messze lesz,
A vil�g nem v�ltozik �s nem v�ltoznak az emberek.
Nem �rtem mi�rt b�ntj�tok egym�st,
Nem tudod mikor l�tod meg a hal�lt!
Ha ott vagy kapuj�ban nem k�rhetsz bocs�natot,
�gy m�sz el, hogy lelked nem �rez m�st, csak b�natot.

Hisz t�nkre tetted �t, k�noztad,
Gy�t�rted �s kegyetlen�l b�ntottad.

H�t ez az �n rem�nytelen j�v�m:
Addig �lek f�jdalommal,
M�g a boldogs�g r�m nem tal�l,
Vagy el nem ragad a csendes hal�l...

Lelkek

Az �j leple alatt osonok
A sz�ps�ges m�ltr�l �lmodom
A f�jdalmas erd�t hallgatom
Az �let zaj�t nem hallhatom.

Elfeledett, mag�nyos lelkek!
Ha k�rdezlek titeket nem feleltek.
F�ltek mindent�l �s mindenkit�l
Nem v�rtok semmit sem a hitt�l.

Egy�tt vagytok mindig, halkan,
Ti vagytok, kik r�g meghaltak…
Am�g el nem j�n �rtetek a kedves
Nem szabadultok, f�jdalmatok csendes.

V�rj�tok, hogy megjelenjen, �s azt
Mondja: szeretlek, gyere velem!
De sosem j�n, �gy csak �lltok,
�s holtan, n�m�n, f�j�n v�rtok.

�n is egy ilyen elhagyott l�lek vagyok
Mag�nyosan a szabadul�sra v�rok.
Tudom, hogy az a sorsom, mint nektek.
Rem�nyem nem maradt, egyed�l f�lek.

Gy�l�lsz �s haragszol, nem �rdekel
A szenved�sem, �s �n nem �rlek el,
Mert a lelkekkel, vagyok az erd�ben,
A hal�l fekete v�re folyik az erekben.

Sosem j�ssz, nevetsz rajtam, �n
Pedig �tkot mormolok feket�n,
Fekete gondolattal, fekete �jben,
Fekete lelkemnek a s�t�ts�gben.

Mostm�r elfeledt�l, eml�kem sem �l
V�rok, de gonoszan kikacag a rem�ny.
Belet�r�dtem, hogy a magad �tj�t j�rod,
�s a hal�l �rny�k�ban id�zem fel �lmod.

Utam

Egy hideg �szi alkonyom �tra keltem,
Olyan �sv�nyt tapostak l�baim, melyr�l �lmodni se mertem.
Arany �s ez�st f�k keresztezt�k utamat,
M�g mag�nyos lelkem sem ismerte c�lomat.
Tudtam valaki n�z, k�s�ri l�pteim,
Gonosz �llat �s mad�r, csak a s�t�ts�get ismerik.

T�nd�k csapata vonult itt el�ttem,
Tudtam messze j�rnak m�r, de �ket kerestem.
Sz�ntelen v�ndoroltam, szakadtan,
Cs�ggedten, �hesen �s szomjasan.
Utam Halhatatlan F�ldre vezetett,
Nem tudtam l�tezik-e, vagy csak k�pzelet.

Az erd� s�t�t r�sz�re t�vedtem,
A leveg� fojtogatott, minden j�t elfeledtem.
Majd nem sok�ra magam m�g�tt l�ttam a rengeteget,
Azon gondolkodtam feladom, gyalogoltam eleget.
M�gsem tettem, azt akartam, hogy boldog legyek,
Ha sok�ig kell mennem, h�t megteszem...

Annyit tudtam, hogy haj�ra kell majd sz�llnom,
Halhatatlan F�ldre csak �gy juthatok.
�reztem az �t v�ge m�g messze lesz,
Kihalt pusztas�gon j�rtam sz�ntelen.
Fort a leveg�, a f�ld dobogott,
Lovasok j�ttek, z�szl�juk a sz�lben lobogott.

L�ttam a feh�r v�ros tornyait,
Igaz messzir�l, de csod�ltam ragyog� falait.
Utam sor�n sok l�nnyel tal�lkoztam,
Olyannak l�ttam �ket, amilyennek olvastam:
Emberek, m�gusok, t�nd�k, hobbitok,
Orkok, t�rp�k, istenek �s angyalok.

Sokukkal besz�ltem, egy m�gus �tba is igaz�tott:
"�szakra haladj, majd Nyugatnak fordulj!"-b�ztatott.
Marlbog, a t�nde �ltet� lembast �s vizet adott,
Szememnek nem hittem, mikor megl�ttam a hobbitot.
H�napos �t ut�n megtal�ltam a tengert,
Tudtam el�rem c�lomat, v�gyam beteljesedett.

Nagy l�ptekkel indultam meg, a partra �rkeztem,
Kik�t�, �s haj�s sem volt, �reztem elk�stem.
F�radtan �lltam utam v�g�n, a messzes�gbe meredtem,
Boldogs�gra v�gytam, de mindent elvesz�tettem
Nem halhatatlans�got akartam,
Hanem �letet, �lni csendben �s nyugalomban.

A homokba t�rdeltem, arcom az �gre ford�tottam,
"Ezt mi�rt tetted?"-k�nyekkel ord�tottam.
�gett lelkem, testem a f�jdalomt�l,
Elb�cs�ztam s�t�t vil�gomt�l.
Megsemmis�lten, f�radtan a tengerbe gyalogoltam,
A habok karjaiba fejemet �r�k, m�ly �lomra hajtottam...

�gy m�ltam el csendben �s nyugalomban,
Utam v�g�re �rtem, ennyi voltam.
Nem lettem se boldog, se vid�m,
H�t v�ge van, ennyi volt ez a vil�g.

Nightwish fiu16 versei

K�pzelj el

A k�pzeletedben l�tezek!
�n ott �lek.
De mi t�rt�nik akkor, ha a val�s�gba v�gyom??
Val�s szem�lly� v�lnak az �sszerakott �lmok...